Ha a elektromágneses relé leegyszerűsítve működik, amikor az elektromágnes feszültség alá kerül, az armatúrát leszívja, hogy létrejöjjön a két érintkező, és a munkakör lezárul. Az elektromágnes elveszti mágnesességét, amikor kikapcsolják, és a rugó felhúzza az armatúrát, hogy megszakítsa a munkakört. Általában automatikus vezérlőáramkörökben használják. Ez valójában egy "automatikus kapcsoló", amely kisebb áramot használ a nagyobb áram szabályozására. Ezért az automatikus beállítás, a biztonsági védelem és az átalakító áramkör szerepét tölti be az áramkörben. A funkcióból látható, hogy legalább két fő része van, a vezérlőrendszer (más néven bemeneti hurok) és a vezérelt rendszer (más néven kimeneti hurok). Az előbbi a fő elektromágneses relé legfontosabb része, amelyet meg kell érteni. Ha fel van osztva, akkor három részre osztható: elektromágneses rendszer, érintkező rendszer, átviteli és helyreállítási mechanizmus.
Most, hogy ismeri az elektromágneses relé három fő részét (elektromágneses rendszer, érintkezőrendszer, átviteli és helyreállítási mechanizmus), hogyan működnek?
1. Elektromágneses rendszer: az indukciós mechanizmus, amely mágneses áramkörből és egy vasmagból, járomból és lágy mágneses anyagokból készült armatúrából álló tekercsből áll. A teljesítmény mágneses, ami az elektromágneses relé központi része;
2. Érintkezőrendszer: a szelepmozgató, amely különböző formájú érintkezőrugókból vagy érintkezőlapokból van összeállítva, bizonyos szigeteléssel. Az a rész, amely meghatározza, hogy melyik áramkör van feszültség alatt;
3. Átviteli és helyreállító mechanizmus: a közbenső összehasonlító mechanizmus, a relé működését megvalósító átviteli mechanizmus arra a mechanizmusra vonatkozik, amely a tekercs gerjesztésekor az armatúra mozgását az érintkezőrugóhoz továbbítja. Általánosságban elmondható, hogy az armatúrához kapcsolódó érintkező nád közvetlenül meg van hajtva, vagy közvetve át van nyomva az armatúra mozgásán.